EnglishHungarian

Követtél el már hibát a gyermekeddel szemben?

Olyan igazit, súlyosat. Ami marcangolja a lelket. Amire, ha visszaemlékszel, összeugrik a gyomrod, ráz a hideg, és sírva fakadsz. Hiába próbálod elhessegetni a gondolatot, nem tudod, de valójában nem is akarod, mert mindig is emlékezni akarsz rá. Ezzel is fenntartod a bűntudatod, hogy soha ne kövesd el újra ugyanezt a hibát. Most csak Te vagy és én. Volt már ilyen? Továbbra sem tudja meg senki, hiszen tudom, hogy titkolod. Szégyelled, igaz? Százszor, ezerszer bocsánatot kértél Tőle – magadban. És soha nem is gondoltál arra, hogy megbocsáss magadnak.

Én követtem el ilyen súlyosnak tűnő hibát. Egy este, mikor a fiam öt éves volt, hagytam, hogy megnézzen egy filmet, amit én korábban már láttam. Borzalmasan nagy lelki trauma volt anno felnőttként nekem is. Mégis, ott ültünk este a TV előtt, elkezdődött a film, és… Most mondhatnám, hogy egyedül neveltem, fáradt voltam, nem volt erőm felállni a TV elől, mondhatnám, hogy bár tudom, hogy este nem hozunk döntést, mert a sötét nem segít világosan látni, én ott mégis hoztam egy súlyosat. Hagytam, hogy megnézze azt az Ő számára igazi lélekromboló filmet.

Remegett a félelemtől. Eltakarta a szemét, belém bújt, hogy ne lássa. Sírt, nyöszörgött… és én hagytam. Egy megmagyarázhatatlan okból jónak ítéltem meg. A Jézuska akkor még csak a karácsonyfát, szeretetet és a meghittséget jelentette a születésnapjával, akit „meghívtunk” az ünnepi asztalhoz a Szentestei vacsorára. És immáron innentől brutalitás, szenvedés és kínzás is társult a legendás angyali lényhez.

Elrontottam. Nagyon. Hibáztam. De nagyot. Legalább is sokáig marcangoltam magam emiatt a rossz döntésem miatt. Most már értem a miérteket, így tízen-egynéhány év távlatából, és ami a lényeg, tudom a megoldást! Bármit lehetséges kijavítani, bármennyire is tűnik könyörtelenül megváltoztathatatlannak, rögzültnek a múlt.

Minden azzal kezdődik, hogy megbocsájtasz magadnak. Azt gondolod, hogy véletlenül történt, ami történt. Hát, nem. Minden okkal van jelen az életedben, és mindennek értelme van.

Tudod a közmondást: minden rosszban van valami jó. És tényleg! A szemléleted kell megváltoztatnod. Ha minden okkal történik és értem van, akkor ebben és ebben a zajlásban, ami épp történik, mi a jó nekem?

Felmerülhet a kérdés Benned, hogy miért azt vizsgálom, hogy Neked mi a jó, hisz épp arról beszéltünk, hogy hibáztál a számodra kedves személynek, aki a kincs, a minden az életedben? Azért, mert minden Belőled indul. És, ha Belőled indul, akkor csak Te vagy képes változtatni rajta. Ennek a legfontosabb feltétele a felelősségvállalás. Na de nem csak a saját oldaladról igaz az állítás, hanem az érintett oldaláról is.

Ahhoz, hogy változtatni tudj bármely múltban történt eseményen, ismerd el a saját felelősséged, bocsáss meg magadnak. Szemléld azzal a szándékkel a helyzetet, hogy megvizsgálod, mit nyertél belőle és engedd el a rossz érzéseket, fájdalmakat. És, köszönd meg a másik félnek, hogy a partnered volt abban, hogy fejlődj. Mindez nagyon fontos. Addig, amíg nem így történik, újra és újra futod a köröket, mindig ugyanazzal a vágyott tanulnivalóval, csak épp a szereplők változnak.

Ne cipelj sebeket, és ne is gyárts belőlük többet. Szükséged van még több szenvedésre? Ugye, hogy nem! Inkább fejlődj a boldogságból.

Szeretettel: Albert-Bernáth Annamari

Tetszett a cikk?

Kérlek oszd meg ismerőseiddel is:

Share on facebook
Facebook
Copyright 2020 © Minden jog fenntartva | Theta Műhely